Kleeberg Zoltánné avatóbeszéde 2019. Mecha-napok

Kedves Diákok, Vendégek és Kollégák!

Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy épp a 30. tanév Iskolapolgár avatásának avató szülője lehetek. A jubileum kapcsán, mint az iskola egyik alapító tanára szeretném néhány gondolatomat megosztani veletek, Önökkel.

Az iskola Dr. Rónai Miklós igazgató és Dr. Kecsmár Ilona igazgatóhelyettes vezetésével, 1990. szeptember 1-jén Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium néven 160 diákkal, 3 szakközépiskolai és 2 gimnáziumi osztállyal nyitotta meg kapuit, azzal a céllal, hogy a világon elsőként képezzenek a mechatronikához középszinten értő szakembereket, azaz mechatronikai technikusokat.

A tanári szobában 14-en ültünk, köztük az itt jelenlévő Szokolainé Takács Erzsébettel, aki az iskola második igazgatójaként tíz éven át vezette hihetetlen energiával, kitartással és lelkesedéssel az intézményt. Ott volt továbbá az iskola jelenlegi igazgatója, Dr. Majorosi Anna, valamint Gyukli Zoltán és Orbán Ferenc tanárurak is. Valamennyien „iskolát teremteni” jöttünk. Merthogy ez volt az iskola hívószava. Dr. Kecsmár Ilona szavaival élve, idézem: olyan iskolát szerettünk volna teremteni, amelyben ember születik. Ember, aki ebben az inger gazdag és nyitott világban biztosan áll a lábán. Önmagával, embertársaival, épített és természetes környezetével harmóniában él. Akinek boldog emberi élet rendeltetik, mert megtalálja helyét és feladatát az életben.

Most, a 30. tanév kapcsán talán érdemes néhány szót ejteni arról, hogy ezek a célok, álmok, tervek vajon mennyire valósultak meg? Honnan hová jutottunk? Reményeim szerint a holnapi osztályműsorokból megtudjuk, hogy Ti diákok hogy látjátok az elmúlt 30 év, pontosan 10.642 nap történéseit.

Amit én tényként állíthatok, az az, hogy ez idő alatt megettem legalább 532 kg kenyeret (csupán napi 1 zsemlével számolva), és megittam legalább 100.000 pohár vizet. No, de a tréfát félretéve, emlékszem, hogy az első tanévnyitó napján még a műhelyek, laborok, szertárak szinte üresen tátongtak. A kémia szertárban egyetlen gramm vegyszert, egyetlen kémcsövet, lombikot nem találtam, de hasonló volt a helyzet az összes többi tantárgy esetében is. A lelkes tanári gárdának és az iskolát támogató szervezeteknek, közösségeknek köszönhetően, a műhelyek, szertárak, tantermek lassan megteltek műszerekkel és szemléltető eszközökkel.

És ahogy az évek teltek, lassan jöttek a sikerek is.

Amiről talán kevesebbet tudtok, hogy pl. 1994-ben az Éneklő Ifjúság hangversenyen iskolánk énekkara arany minősítést, majd 2000-ben egyik tanítványunk a Fővárosi Dal és Társasének versenyen ezüst minősítést szerzett.

A kezdetektől fogva mindvégig szinte természetesnek vettük, hogy a különféle országos szakmai versenyeken diákjaink a legelőkelőbb helyen végeztek.

2004-ben a Canon Kft pályázatán elnyertük a Digitális Iskola címet.

2003-tól ECDL vizsgaközpont lettünk, azóta 595 tanítványunk szerezte meg a 7 modulos ECDL bizonyítványt.

A sportversenyek eredményét lehetetlenség felsorolni, hiszen minden évben éremdömpingről számolhattak be testnevelő kollégáink.

A nyelvi munkaközösség talán a Comenius, a Leonardo illetve Erasmus projektekkel hívta fel magára leginkább a figyelmet. Ezeknek a cserekapcsolatoknak, a nyelvi projekteknek és az iskolai kirándulásoknak köszönhetően juthattak el diákjaink és tanáraink Európa 21 országába (Angliába, Ausztriába, Belgiumba, Ciprusba, Csehországa, Dániába, Hollandiába, Horvátországba, Lengyelországba, Litvániába, Montenegróba, Németországba, Norvégiába, Olaszországba, Portugáliába, Romániába, Spanyolországba, Skóciába, Svájcba, Szlovákiába, és Szlovéniába). Számos országban több alkalommal is jártunk, pl. Bécsben gyakorlatilag minden tanévben, sőt az is előfordult, hogy 5 autóbusszal utazott közel 200 tanítványunk.

Elmondható, hogy az iskola kulturális programjainak sokszínűsége is példa értékű. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház vendégszereplésétől kezdődően a legutolsó Bethlen Téri Színházi előadásig számtalan színházi élményben lehetett részük tanulóinknak. Az egyéb iskolai programok közül mindenképpen kiemelendő az éppen most zajló Mechanapi ünnepségsorozat az Iskolapolgáravatással a középpontban, a szalagavatók, a projekthetek, a dönts és interkulturális vetélkedők, a tudományos diákfórumok, a kísérlet készítő versenyek, a szavalóversenyek és a tantárgyi versenyek. És akkor még nem beszéltem a tejnapról, az almanapról, a torkos csütörtökökről, a Túró Rudi futásról, az éjszakai focikról, a gólyatáborokról, a ki mit tudokról, faültetésekről, főzőversenyekről, süti-sütő versenyekről és a papírgyűjtésekről.

Mindezek után ismét felmerül a kérdés, hogy elértük-e céljainkat? Mit csináltunk jól, és mit kellett volna másképp csinálni, és főleg mit kell majd nektek másképp folytatni?

Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre végzett tanítványaink visszajelzései adhatnak némi választ. Elmondásuk szerint az itt folyó képzés nagyon jó alapot adott a munkába álláshoz és a szakirányú tanulmányok folytatásához. Akik többet akartak, azokból zömmel mérnökök (villamos-, gépész-, építész-, közlekedés) és informatikusok lettek. Talán picit meglepő, hogy végzett növendékeink között közgazdászt, jogászt, vegyészt, gyógyszerészt, gyógypedagógust, és tanárt is szép számmal találunk. Néhány hete épp egy olyan tanítványunk koncertjén vettem részt, aki a tudományos munkája mellett egy kórus művészeti vezetőjeként is tevékenykedik. És természetesen büszkék vagyunk arra is, hogy tanítványaink között többen már különféle tudományos fokozattal rendelkeznek, és egyetemeken oktatják szakmájukra a jövő nemzedékét.

Mindezeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert meggyőződésem, hogy a mecha, tanár és diák számára egyaránt tényleg a lehetőségek iskolája lett, az itt tanuló diákoknak mindenkor, minden területen (reál és humán egyaránt) lehetőségük volt, van, és reményeim szerint lesz is álmaik megvalósítására.

Kívánom, hogy Ti is tudjátok megvalósítani álmaitokat, de tudnotok kell, hogy céljaitokért tenni, küzdeni kell, mert csak a befektetett munka hozza meg gyümölcsét. A sikerért és a tudásért mindig meg kell dolgozni!

Éppen ezért igyekezzetek a tanórákon mindent elsajátítani (matekot, magyart, törit, nyelveket is), szívjátok magatokba a tudást, mert ettől lesztek egyediek, különlegesek, érdekesek, és értékesek.

Kívánom, hogy legyetek boldog, kiegyensúlyozott, kitartó és tenni akaró, testileg és lelkileg egészséges felnőttek!

Céljaitok eléréséhez kívánok sok sikert!